2012. március 18.

Öngyilkos lett, hogy Facebook-mémmé válhasson


"Öngyilkosságot követett el egy tajvani diplomata, akinek már vagy 2 hete nem lájkoltak semmit a facebook üzenőfalán. Szerencsétlen az utolsó napokban már kiscicák képeit tette fel - mindhiába. Rájött, hogy minden ismerőse felhőkről, ételekről és kiscicákról tesz fel képeket, és csak alsóközéposztálybeliek váltanak több karaktert egy FUCK-nál, JIMC-nél, ROFL-nál, LOL-nál vagy LIMFAO-nál. Utolsó üzenete az volt, hogy 2 nap alatt törölte minden képét, tag-jét, posztját, lájkját, bökését, majd elégette az összes igazolványát is. Kisírt szemmel vette észre, hogy nincs árnyéka - igaz, aznap rettenetes szmog volt Tajpejben. Akkor riadt meg igazán, mikor egy rendőr szeme láttára átment a piroson, sőt, mindezt lehúzott sliccel tette, járás közben vizelve. Az autók tisztelettudóan megálltak és egy sofőr vagy járókelő sem mert szemkontaktust felvenni vele. Ezután döntött úgy, hogy önkezével végez életével. Meggyújtotta ruháját és úgy ugrott le egy híd tornyából. Szerencsétlenségére mindezt a pekingi olimpia nyitónapjára időzítette. A halálugrását ábrázoló kép 1 év elteltével kapott egy lájkot. A lájkoló másnap szintén ugyanott és ugyanúgy végzett magával. A lakosság körében azóta a helyet Like Zero-nak keresztelték el. Zarándokhellyé vált a facebookosok körében és az ott készült fotók lassan felváltották a kiscicákat és érdekes felhőket. Az egyik fotó - egy online flashmob során - facebookos lájk-rekordot döntött. Azóta egy neonkijelző adja tudtul az arrajáróknak, hogy hány lájknál tart a kép. Egy tajvani facebook-szekta szerint, ha ezek száma eléri a százmilliót, akkor minden öngyilkos feltámad. Sajnos vagy szerencsére a >>Százmillióan a No-like hídért<< FB-csoport egyelőre alig jutott túl az egymillió tagon."

Egy híd öngyilkossága


Tizenegy évvel ezelőtt volt egy ember Magyarországon, aki kitalálta, hogy az ország sikertelen pályázatai után on-line játszható olimpiai játékokat rendezzen. Kérelmeire azonban sehonnan sem kapott pozitív választ, a legtöbb helyen válaszra sem méltatták a beadványát. Elkeseredésében, pár szendvics társaságában felmászott az öngyilkosok körében hírhedt Szabadság híd turul madaras pillérére, hogy ezzel próbáljon hírverést csapni az ötlete körül. Szegény mindezt éppen 2001 szeptember 11-ének délutánján lépte meg. Senki sem figyelt fel rá. Pletykák szerint a tűzoltók csak jó pár óra elteltével vonultak ki, mert nem akartak lemaradni az ikertornyok pusztulásáról. Kérünk minden olvasót, illetve magát az áldozatot, hogy ha tud valami közelebbi infót erről az eseményről, akkor azt jelezze felénk kommentben vagy mailben. Köszönjük!

2012. február 17.

Occupy Occam!



- Az emberiség története osztályharcok története, amelyek egyike sem zárult az elnyomottak diadalával.

- Áh, Karl, ez így forradalmian opportunista...

- Az osztályküzdelmek nyertese mindig egy uralkodói réteg: legyen az a régi vagy esetleg új, leggyakrabban a kettő ötvözete.

- Pipogya társadalomalkímiai relativizmus! Azért ne propagáljuk a fenntartható kizsákmányolást - el van az nélkülünk is. Ha így megy ki a sajtónak, akkor holnap III. Napoleon felvételét kéri a pártba.

- A régi osztályharcok korszerűtlen dilettantizmusa torkollott új elnyomásba. A forradalmak véresek voltak, nagy áldozatokat követeltek - mégis elbuktak, még ha győztek is. Felismerve a korábbi kudarcok történelmi tanulságait, az új, végső küzdelem a kizsákmányoló osztályokon belül fog kitörni, amely addig tart, amíg a küzdőfelek maguk látják be, hogy nincs már kockáztatnivalójuk, lelumpenizálódnak, leproletarizálódnak.

- Nem megyünk inkább sörözni?

- Na jó, még egy utolsó... Az emberiség története olyan osztályharcok története, amelyek kitörésében a médiaértelmiség játsza a főszerepet. Egy jó forradalomhoz szükség van a szellemi arisztokrácia bizonyos progresszív köreinek támogatására. A kivívandó célokat sosem az elnyomottak érdekei jelölik ki, hanem köztes osztályok informális csoportjai, melyek úgy gondolják, hogy megérett az idő a saját hatalmi dominanciájuk megszerzésére. A megszerveződéshez szükséges logisztikai és kommunikációs infrastruktúra beüzemelése utáni következő lépés a "forradalom" mint brand, önlegitimációs márkanév levédése, privilegizált használata, lázadáspiaci szektor szereplői közötti felosztása, a mém implementálása. A konfliktusok legélesebben merőben szimbolikus dimenzióban zajlanak: pl. generációs ellentétek, indoktrinációs paradigmák, divatok, vagy csupán a valósidejű ill. körökre osztott stratégiai játékprogramok preferálása mentén. Mire ezek a dolgok mind tisztázódnak, sikerül ráizzítani a sajtót, leszervezni az összes celebet a forradalomnak, és már szinte csak lustaságból vagy udvariasságból nem dönti meg a nép a zsarnoki uralmat, addigra meghal az uralkodó vagy jön a következő választás...

- Döntsük el, hogy kiáltvány akarunk írni, aminek kezdősorait majd véres lobogókra írják és 100 év múlva is annyian ismerik, mint azt, hogy "always Coca-cola" vagy egy blogbejegyzést, amit legfeljebb ezren olvasnak és egy hétig fognak rá emlékezni?