2012. március 18.

Öngyilkos lett, hogy Facebook-mémmé válhasson


"Öngyilkosságot követett el egy tajvani diplomata, akinek már vagy 2 hete nem lájkoltak semmit a facebook üzenőfalán. Szerencsétlen az utolsó napokban már kiscicák képeit tette fel - mindhiába. Rájött, hogy minden ismerőse felhőkről, ételekről és kiscicákról tesz fel képeket, és csak alsóközéposztálybeliek váltanak több karaktert egy FUCK-nál, JIMC-nél, ROFL-nál, LOL-nál vagy LIMFAO-nál. Utolsó üzenete az volt, hogy 2 nap alatt törölte minden képét, tag-jét, posztját, lájkját, bökését, majd elégette az összes igazolványát is. Kisírt szemmel vette észre, hogy nincs árnyéka - igaz, aznap rettenetes szmog volt Tajpejben. Akkor riadt meg igazán, mikor egy rendőr szeme láttára átment a piroson, sőt, mindezt lehúzott sliccel tette, járás közben vizelve. Az autók tisztelettudóan megálltak és egy sofőr vagy járókelő sem mert szemkontaktust felvenni vele. Ezután döntött úgy, hogy önkezével végez életével. Meggyújtotta ruháját és úgy ugrott le egy híd tornyából. Szerencsétlenségére mindezt a pekingi olimpia nyitónapjára időzítette. A halálugrását ábrázoló kép 1 év elteltével kapott egy lájkot. A lájkoló másnap szintén ugyanott és ugyanúgy végzett magával. A lakosság körében azóta a helyet Like Zero-nak keresztelték el. Zarándokhellyé vált a facebookosok körében és az ott készült fotók lassan felváltották a kiscicákat és érdekes felhőket. Az egyik fotó - egy online flashmob során - facebookos lájk-rekordot döntött. Azóta egy neonkijelző adja tudtul az arrajáróknak, hogy hány lájknál tart a kép. Egy tajvani facebook-szekta szerint, ha ezek száma eléri a százmilliót, akkor minden öngyilkos feltámad. Sajnos vagy szerencsére a >>Százmillióan a No-like hídért<< FB-csoport egyelőre alig jutott túl az egymillió tagon."

Egy híd öngyilkossága


Tizenegy évvel ezelőtt volt egy ember Magyarországon, aki kitalálta, hogy az ország sikertelen pályázatai után on-line játszható olimpiai játékokat rendezzen. Kérelmeire azonban sehonnan sem kapott pozitív választ, a legtöbb helyen válaszra sem méltatták a beadványát. Elkeseredésében, pár szendvics társaságában felmászott az öngyilkosok körében hírhedt Szabadság híd turul madaras pillérére, hogy ezzel próbáljon hírverést csapni az ötlete körül. Szegény mindezt éppen 2001 szeptember 11-ének délutánján lépte meg. Senki sem figyelt fel rá. Pletykák szerint a tűzoltók csak jó pár óra elteltével vonultak ki, mert nem akartak lemaradni az ikertornyok pusztulásáról. Kérünk minden olvasót, illetve magát az áldozatot, hogy ha tud valami közelebbi infót erről az eseményről, akkor azt jelezze felénk kommentben vagy mailben. Köszönjük!

2012. február 17.

Occupy Occam!



- Az emberiség története osztályharcok története, amelyek egyike sem zárult az elnyomottak diadalával.

- Áh, Karl, ez így forradalmian opportunista...

- Az osztályküzdelmek nyertese mindig egy uralkodói réteg: legyen az a régi vagy esetleg új, leggyakrabban a kettő ötvözete.

- Pipogya társadalomalkímiai relativizmus! Azért ne propagáljuk a fenntartható kizsákmányolást - el van az nélkülünk is. Ha így megy ki a sajtónak, akkor holnap III. Napoleon felvételét kéri a pártba.

- A régi osztályharcok korszerűtlen dilettantizmusa torkollott új elnyomásba. A forradalmak véresek voltak, nagy áldozatokat követeltek - mégis elbuktak, még ha győztek is. Felismerve a korábbi kudarcok történelmi tanulságait, az új, végső küzdelem a kizsákmányoló osztályokon belül fog kitörni, amely addig tart, amíg a küzdőfelek maguk látják be, hogy nincs már kockáztatnivalójuk, lelumpenizálódnak, leproletarizálódnak.

- Nem megyünk inkább sörözni?

- Na jó, még egy utolsó... Az emberiség története olyan osztályharcok története, amelyek kitörésében a médiaértelmiség játsza a főszerepet. Egy jó forradalomhoz szükség van a szellemi arisztokrácia bizonyos progresszív köreinek támogatására. A kivívandó célokat sosem az elnyomottak érdekei jelölik ki, hanem köztes osztályok informális csoportjai, melyek úgy gondolják, hogy megérett az idő a saját hatalmi dominanciájuk megszerzésére. A megszerveződéshez szükséges logisztikai és kommunikációs infrastruktúra beüzemelése utáni következő lépés a "forradalom" mint brand, önlegitimációs márkanév levédése, privilegizált használata, lázadáspiaci szektor szereplői közötti felosztása, a mém implementálása. A konfliktusok legélesebben merőben szimbolikus dimenzióban zajlanak: pl. generációs ellentétek, indoktrinációs paradigmák, divatok, vagy csupán a valósidejű ill. körökre osztott stratégiai játékprogramok preferálása mentén. Mire ezek a dolgok mind tisztázódnak, sikerül ráizzítani a sajtót, leszervezni az összes celebet a forradalomnak, és már szinte csak lustaságból vagy udvariasságból nem dönti meg a nép a zsarnoki uralmat, addigra meghal az uralkodó vagy jön a következő választás...

- Döntsük el, hogy kiáltvány akarunk írni, aminek kezdősorait majd véres lobogókra írják és 100 év múlva is annyian ismerik, mint azt, hogy "always Coca-cola" vagy egy blogbejegyzést, amit legfeljebb ezren olvasnak és egy hétig fognak rá emlékezni?

2011. március 18.

Alkotmánymese

Sławomir Mrożek írta a lengyel alkotmányról, hogy olvashatatlan az átlagember számára, mert nincs benne legalább az, hogy kurva, de még képi illusztráció se. A magyar alkotmányos kérdőív és a tervezet viszont már mintha megfogadott volna az író tanácsaiból valamit. Ha trágárság vagy rajz valszeg nem is kerül belé, de olyan egzakt hétköznapi fogalmak körül, mint otthon, rend, család, béke, munka, a hon-/a környezet/a "jövő generációk" és egyebek védelme, magántulajdon, sajtószabadság, sztrájk, egészség, minden bizonnyal józan logikával biztos rendet fog vágni ama parasztember nyugalmával, amellyel a jó magyar búzát kaszálja. Megszűnik a retrográd liberális demokratikus jogrend bigott értelmezési nüanszoskodása, hogy végre a dolgok a természet- és istenadta-teremtette helyükre kerüljenek vissza. Reméljük, óriási tüzijáték keretében statisztálhatunk az alkotmányjog köznyelvi restaurációjának felemelő pillanatában, ami bevezeti majd a Pax Hungarica feudális/organikus rendi korszakát.

Sokan írtak már az alkotmányos kérdőívről és a megjelent tervezetről. A túl sok magas labda miatt a legtöbb ellenzéki elemző vagy en bloc elvetette mindkettőt, vagy csak a számára leghajmeresztőbb részleteket vette górcső alá. Szeretnék egy talán sorozatkezdő poszt erejéig szakítani ezzel a gyakorlattal, és inkább az abszurd/posztrealizmus eszközeivel ötleteket adni az alkotmányatyáknak és -anyáknak, hogy milyen irányban haladjanak a hegesztésben. Persze ugyanakkor a kedvcsinálás, a népszórakoztatás, a majdani alkotmány jogalkalmazási formáinak kreatív bemutatása sem utolsó szempont. Jöjjön tehát a mese. Jó szórakozást!

A Nemzeti Együttműködés Rendszerének egy szép napos délelőttjén teherautó járt be a lerobbant bérház udvarába, ahol Gipsz Jakab lakott. A postás lélekszakadva hozott fel neki a harmadikra egy átvételi elismervényt, ami Magyarország Kormányától jött. Az Alkotmány értelmében, a honvédelemből minden államjobbágynak ki kell vennie aktívan a részét - állt expressis verbis benne -, s ezért Gipsz köteles helyet biztosítani egy mozsárágyúnak, amit a küldeménnyel együtt le is szállítottak. Utóiratban még felhívták rá a figyelmét, hogy egyesek szerint az ágyú rövid u-val írandó és ejtendő, míg mások szerint hosszúval, és az Anyanyelvi Törvény értelmében mindig az a szabályos, amelyik verzióban hivatalos nyilatkozat tétetik.

Ott állt az ágyú az udvaron a szomszédok irigy tekintetének össztüzében. Egyikük, látható szakértelemmel mustrálgatta:
- Ez egy 30 és feles mozsár! Első világháborús relikvia!
- Nem kell magának? - kérdezte Gipsz - Jól mutatna a tévéjén, teregetni is tudna a csövére.
- Nem lehet. Az aknavetőnek is alig jutott hely a nappaliban, ami múlt héten érkezett. Ráadásul a miénkhez kezelőszemélyzet is jött. Az a rengeteg kosz és lárma amit csinálnak. Ehhez nem jött senki?
- Nem. Kellett volna? - álmélkodott el Jakab.
- Hát ebből még baja lehet magának! - mondta a szomszéd kaján fenyegetéssel hangjában. - Semmi egyenruhás, csak a fegyver? Ezt a mázlit!
- Mázlit?!
- Általában rendőröket, vármegyei pandúrokat osztanak be. Háztartásonként legalább egyet. Főleg oda, ahol már szerepel valaki egy államjobbágyi szégyenlistán. Nem nagy kunszt a nyilvántartásukba kerülni: elég egy elhajított tökmag, kukázás, padon alvás, feleselés egy hivatalos személlyel, legyen az akár egy egyszerű portás, egy hangosabb utcai szóváltás, vagy egy rosszul megfogalmazott blogbejegyzés - s megy a feljelentés.
Végignézett Gipszen.
- Amilyen cigányos-borostás a képe, azon csodálkozom, hogy nem egy polgárőrt - akarom mondani - jobbágyőrt kapott. Na azok aztán csinálják rumlit. Isznak és fenyegetőznek, felverik az embert álmából és zseblámpával világítanak éjjel a pofájába, de akár wc-zés közben is. Magának gyereke sincs! Nem is értem, hogy lehetett ekkora mázlista egy magányos ágyúval.
A szomszéd hirtelen gyors lépésekkel távozott. Nyilván azért, hogy értesítse a hatóságokat. Közérdekű bejelentésért étkezési utalvány járt - sok kisnyugdíjas örömére.
Kisvártatva megérkezett a közös képviselő.
- Ezt az izét azonnal távolítsa el innen! - rontott neki Jakabnak. - Mit képzel? Az Alkotmány védi a rendet és az otthont! - lobogtatta meg a minden címre kiküldött könyvecske zsírpecsétes példányát. Idegességében a hátsó borítónál nyitotta fel. Gipsz Jakabra Szili Katalin piros rúzsos és azzal színben harmonizáló súlytásos kosztümös fotója mosolygott az Alkotmányt támogató civilek elöljárójaként.
- Most mit csináljak? Hova rakjam? - kérdezett vissza. - Nem is értem, minek küldték és miért nem múzeumba vagy laktanyába.
- Nem olvas maga újságot? Nincs elég hely sehol. Kevés a laktanya, mert kell a hely raboknak - rikoltozta a házbizalmi. - De ez itt nem maradhat! Intézkedjen, vagy feljelentem a kedves lakót!
Szegény Gipsz mi egyebet tehetett, leveleket kezdett körmölni a kormánynak, a kerületi előljárónak, a területileg illetékes főispáni hivatalnak, csendbiztosnak, főszolgabírónak, államjobbágyi jogok hivatalának, és biztos-ami-biztos alapon minden pártnak is, mert Gipsz Jakab korában már csak azoknak volt sajtójuk, s azon keresztül némi befolyásuk.

A kormánytól másnap gépi automata fogalmazta válasz jött, amely lényegében megismételte a honvédelmi alkotmányos kötelezettséget. Emellett külön kihangsúlyozta, hogy a kiszállított hadigépezet és elszállásolt emberanyag nem az államjobbágy tulajdona, azzal ő szabadon nem rendelkezhet, át nem ruházhatja, kölcsön se adhatja, házimunkára használni pedig szigorúan tiltott, kivéve ha erre engedélye van, amit eséllyel kérvényezhet nagycsaládos, továbbá rokkant, siket, vak, meg politikus-rokon. Gipsz Jakab egyik sem volt, gondjával ettől nem lett beljebb.

Szerencsére következő nap két levél is érkezett: egy a Jobbiktól, egy másik az MSZP-től.
A Jobbik gratulált a szerzeményhez. Istenfélelemre és hazafiasságra való tekintettel azt ajánlotta Jakabnak, hogy az ágyút azonnal szállítsa le a Betyárseregnek, melynek - a haza védelmében - rengeteg kritikus gócban lenne hasznára. Cserébe felajánlanának egy kombájnt, két kutyakorbácsot, három ostort, meg egy malacperzselőt - azaz a Betyársereg teljes arzenálját. A levél kitért arra, hogy a kombájn különösen hasznavehetetlennek bizonyult a cigánybűnözés elleni harcban: a cigánysorok szűk, latyakos utcáira alig fér be, s a tárcsa - fenyegető forgása ellenére - hamar elakad.

Jakab hümmögve bontotta fel a szocialisták levelét. Benne a Magyar Tarka Charta, a Modern Szociáldemokrata és Liberális Unió és a Civilek az Európai Értékek Mentén Stabilizálódó Korszerű Szabad Magyarországért Mozgalom közös nyilatkozatban tettek hitet Gyurcsány Ferenc vezéri képességei mellett. Mint írták, a kormány a ludas azért a felelőtlen lépésért, ami Gipsz Jakabbal történt. Ez tűrhetetlen! De bíznak Gipsz Jakab felelős állampolgári viselkedésében, hogy belátja, nem lehet ennek a fegyvernek máshol jobb helye, mint magánál Gyurcsány Ferencnél. Egyébként is, előzetes parlamenti megállapodás szerint minden valaha közjogi és zászlósúri méltóságot betöltő személynek korszerű fegyverrendszer járna. Gyurcsány Ferenc képességei, karizmája - így a levél - legalább egy NATO-radar és rakétarendszer felügyeletére jogosítanák fel. Belátható, hogy egy avítt mozsárágyú már önmagában is kompromisszum. Ezért kérik a tisztelt polgárt (az ellenzék papíron továbbra sem használta a feudális terminusokat, de a stallumokkal járó előjogoktól nem ódzkodott), hogy haladéktalanul nyilatkozzon az eszköz eljuttatásáról, mert már kész a hely a Miniszterelnök Úr kertjében a tulipánágy és a fűthető kocsibeálló közötti részen. Higgye el - próbálta Gipsz Jakabot lekenyerezni a levélíró - sokkal jobb helye lenne ott ennek a csodálatos eszköznek, közös kincsünk, a magyar demokrácia védelmében.

Jakab mikor letette a levelet, vágyat érzett magában, hogy becélozhassa a Gyurcsány-villát, de sajnos muníciót nem kapott az ágyúhoz.
- Különben is - mondta aztán szomszéd, akinek megmutatta a leveleket - olyan pletykák keringenek, hogy fű alatt pár Sztálin-orgonát szereztek be az elvtársak. Ha ezzel lövöldözni kezdene, akkor nem késne a szocik válaszcsapása. Bölcs ember a Miniszterlenök Úr: a Nemzeti Együttműködés Rendszerét a legstabilabb alapra - a kölcsönös fenyegetésre alapozta.

Az LMP sokáig nem válaszolt Jakab levelére. Aztán mégis jött egy üzenet tőlük is. Kiderült, nem volt értelmezhető számukra, mi a problémája. Aztán egyszer az irodájukban tévedt egy vidéki, aki érteni vélte a mozsár és tarack szavakat. Megvilágosodott előttük, hogy a mozsár egy konyhaeszköz, a tarack meg valami gyomnövény. Mivel környezetszennyezőnek egyik sem minősül, ezért sok sikert kívántak Jakabnak a mozsár használatához ill. a növényi komposztáláshoz.

Telt-múlt az idő, és még mindig egy órmotlan ágyúcső vigyorgott fel a gangra. Így is maradt volna minden, amíg 500 fizetett bértapsoló alá nem csökken a rendszer legitimitása, ha valamelyik minisztériumban egy fegyvermániás tisztviselő nem értesül az esetről. Gipsz Jakab ellen körözést adtak ki állami vagyon hűtlen kezelése alapos gyanújával, majd letartóztatása után egy tréler ismeretlen helyre vitte a mozsarat.
Beszélik, hogy Gipsz Jakab a börtönben megőrült: azt képzelte, hogy a magyarok nem is emberek, hanem fegyverek. A miniszterelnök egy mozsárágyú, amivel szétlövi a parlamentet; az orvosok puskák, akik altatóinjekciókat lőnek ki magukból, a jogászok gázsprék, amelyek elkábítják az áldozataikat, az átlagemberek meg rossz gázpisztolyok. Csak ő, Gipsz Jakab, ő egyedül hús-vér ember, aki idegenül jár-kel ebben a fenyegető országban. Semmi nem vonatkozik rá, legkevésbé az alkotmány, minden paragrafus szerint szabálytalan a léte, és arra megy ki a játék, hogy őt megrendszabályozzák, megzsarolják, fenyegessék, kizsigereljék, kicsinálják.

...verébre

2010. december 2.

Egy parlamenti jegyzőkönyv a közeljövőből [forrás: Magyar Fasizálódáskutató Intézet, Brüsszel, leltári szám: 2014-173e/lmp]

T. Legalsóház! /Pörzse Sándor közbeszólása: Adjon az Isten!/ /Nevetés, az elnök csenget/


A Lehet Más a Politika nyomatékosan felhívja a figyelmet arra, hogy a munkaszolgálatos fejadagok disznózsiradékot is tartalmaznak /fütty a jobboldalon/, ami nem illeszkedik egyes vallási kisebbségek gasztrokulturális normáihoz /bekiabálások: A mi zsírunkat eszitek, mocskok!/. Ugyanakkor az sem elhanyagolható körülmény, hogy a tb- és nyugdíjpénztár-potyautasoknak előírt bézs ruhajel alapanyagát sok esetben csak állati bőrből a leggazdaságosabb beszerezni, ami közvetve támogatja az embertelen körülmények között történő vágóállatkereskedelmet /bekiabálás: Na és a kóser libatömés, meg a sakterolás? - Derültség/. A Lehet Más a Politika tűrhetetlennek ítéli azt a gyakorlatot, hogy az ún. visszaeső munkanélkülieknek és életmódbűnözőknek fenntartott közfoglalkoztató dologházak gazdálkodási szabályzóiban minap megállapított humánerőforrás-pénztárban és a foglalkoztatás közben elhaltak szervkereskedelmét célzó gazdasági szociális társulásban multinacionális magáncégek is tulajdonrészt vásárolhatnak, ami emlékeztet a Nenyi előtti átkos neoliberális fenntarthatatlan piaci gyakorlatra.

Az adósrabszolgaság mostani 18. fordulós alkotmányjogi reformjában az LMP támogatja a nemzetgazdaságilag alsóbbrendű állampolgárok azon jogát, hogy személyi vagyonuk, de akár hajuk, körmük és nem létfontosságú szervük is beszámíttassék az elidegeníthetetlen tulajdonjog fogalmába (amibe a bankbetétek, ingatlanvagyon, stb, már nem). Ezekre ne terjedjen ki a kötelező hozzáadottértékadó beszolgáltatási köre, de természetesen saját fejadagon felüli élelmiszerjegy vételére azért felhasználhassák.

A szociális kártyajogosultságra méltatlanok Romániába és Ukrajnába toloncolásához az LMP azt a javaslatot teszi hozzá, hogy ha már az állam komoly bevételi forrásértéke miatt szemet húny eme illegális emberkereskedelem felett, akkor legalább a vámszervekhez így befolyt eurót külön ellenőrízhető számlán vezessék, hogy az átlátható legyen minden politikai erő számára, már csak azért is, mert 1944-ben az SS gazdasági hivatala is hasonló eszközökkel követte nyomon a deportálás során "nacionalizált" vagyontárgyak értékét /Taps a kormányoldalról!/

Kérjük a kormányerőt, hogy tegye nyilvánossá a választókról készült pártpreferencia-besorolás listáit, mert az LMP él a gyanúperrel, hogy a számára előírt választói tetszésindex alapján meghatározott kvóta - ami a voksolás helyett a szavazatszimulációs statisztikai modell alapján az Országos Választásrajogosultak Akaratát Ellenőrző Bizottság [OVB] kiszámítja - nem egyezik a párt által regisztrált állampolgári hűségnyilatkozatok számadataival - és ezt a többi még létező illetve az uniós kifogások miatt alakított ún. ellenzéki papírpártok képviselői is megerősítették.

Azt is reméljük, hogy a Médiahatóság az idén elfogadott Össznemzeti Szinergikus Pluralizmus elve alapján - mint még megengedhető építőjellegű nyilvános szereplési minimumba - legalább a parlagfű elleni kampányban engedi az LMP logoját feltüntetni 0,0015 mp erejéig a képernyő alján a 25-ös piros karika alatt. Erre külön engedéllyel rendelkezünk az Állami Politikai Szabadságelosztó Bíróságtól [az AB utódja]. Ezt azért is kiemelem, mert ilyen gesztusokkal nem adnánk lovat a nemzetközi pénzkapitalista sajtó így is állandó diktatúrázó hagymázos bírálatai és a belföldi bérretegők demokráciadeficites sopánkodásai alá.

Hogy valami pozitívumról is beszámoljak! /Nocsak! - kiabálás mindenfelől/ Szeretnénk gratulálni ahhoz a fejleményhez, hogy a Nemzetkárosító Fajok Szégyentáblájáról kikerültek emberi népcsoportok, sőt, a tücsökkel és a szúnyoggal szemben is enyhültek a jogalkalmazók eltúlzott negatív sztereotípiái. Üdvözlendőnek tartjuk azt is, hogy az alkotmányreform munkaanyagaiban egyre kevesebb a szövegromlás, kiemelten annak nyelvőrző fejezeteit, mióta azt egy amerikai és nyugat-európai egyetemekről verbuvált hungarológiával foglalkozó professzori gárda gondozza. /Hosszas taps mindenfelől!/

Köszönöm a figyelmet! Éljen Isten és a Nemzet!¤ /Pörzse: Szebb jövőt!/ /Vihogás/

*

[¤ - ez kötelező retorikai gondolatzáró formula a 2014-es nemzetegyesítő alkotmánymódosítási kampány óta, ami része a 2. hároméves Nemzetpolitikai Átrendeződési Tervnek]


*

2010. június 20.

A gyülöletbeszéd történeti szemantikája és annak relevanciája a rendszerváltás utáni politikai diskurzusban - bibliográfia

A diskurzusanalízis mint módszer


Arens, Katherine. Discourse Analysis as Critical Historiography = Rethinking History 2:1 (1998). 23-50.

Bakhtin, M.M. The Problem of Speech Genres = Speech Genres and Other Late Essays. Austin: University of Texas. 1986. 55-84.

Bakhtin, M.M. The Problem of the Text in Linguistics, Philology, and the Human Sciences: An Experiment in Philosophical Analysis = Speech Genres and Other Late Essays. Austin: University of Texas. 1986. 85-101.

Bakhtin, M.M. Toward a Methodology for the Human Sciences = Speech Genres and Other Late Essays. Austin: University of Texas. 1986. 123-130.

Balogh István. A diszkurzív politika a tudományos diskurzusban = Politikatudományi Szemle 4 (1997). 89–97.

Barát Erzsébet. A szubjektum Norman Fairclough diskurzuselméletében = Helikon 1–2: (1995). 133–139.

Brown, Gillian - Yule, George. Discourse Analysis. Cambridge: CUP. 1983.

Cameron, Deborah. Working with Spoken Discourse. London: Sage. 2001.

Carlson, Lauri. Dialogue Games - An Approach to Discourse Analysis. Dordrecht-Boston-London: D. Reidle. 1985.

Fairclough, Norman. Analysing Discourse. London-NY: Routledge. 2003.

Fairclough, Norman. Discourse and Social Change. Cambridge: Blackwell. 1992.

Gee, James Paul. An Introduction to Discourse Analysis - Theory and Method. NY-London: Routledge. 1999.

Hirschkop, Ken. Bakhtin, Discourse and Democracy. ?

Howarth, David. An Archaeology of Political Discourse? - Evaluating Michel Foucault’s Explanation and Critique of Ideology = Political Studies Vol. 50 (2002). 117–135.

Laclau, Ernesto. Philosophical Roots of Discourse Theory. ?

Mills, Sara. Discourse. London: Routledge. 1997.

The Handbook of Discourse Analysis. szerk. Deborah Schiffrin, Deborah Tannen, Heidi E. Hamilton. Oxford: Blackwell. 2001.

Van Dijk, Teun A. Discourse, Ideology and Context = Folia Linguistica XXXV/1-2 (2001). 11-40.

Van Dijk, Teun A. Ideology and Discourse Analysis. Barcelona: Universitat Pompeu Fabra. 2004.


Történeti szemantika


Hampsher-Monk, Iain. Political Languages in Time - The Work of J. G. A. Pocock = British Journal of Political Science, Vol. 14, No. 1 (1984). 89-116.

Koselleck, Reinhart. Begriffsgeschichten - Studien zur Semantik und Pragmatik der politischen und sozialen Sprache. Frankfurt am Main: Suhrkamp. 2006.

Koselleck, Reinhart. Vergangene Zukunft - Zur Semantik geschichtlicher Zeiten. Frankfurt am Main : Suhrkamp, 1995.


Releváns szövegek


Bence György. Márkus és a kulcsszavak = Lehetséges-e egyáltalán? Márkus Györgynek – tanítványai. Budapest: Atlantisz. 1993. 81–97.

Béndek Péter. Fogalmi politizálás nélkül? = Politikatudományi Szemle 4 (1997). 98–100.

Bíró A. Zoltán. Centralizált hatalmi beszédmód: kiindulópontok a szocialista médiaszerkezetek pragmatikai szintjeinek elemzéséhez = Antropológiai Műhely 2 (1993). 37–56.

Bleicher, Josef. Invention and Community: Hermeneutic Politics in Europa = Interpreting the Political: New Methodologies. szerk Terrell Carver, Matti Hyvärinen. London – New York: Routledge. 1997. 143–157.

Bobbio, Norberto. Politics and Morality = Liberalism in Modern Times - Essays in Honour of José G. Merquior. szerk. Ernest Gellner, César Cansino. Budapest-London-NY: CEU Press. 1996. 133-144.

Bourdieu, Pierre. A politikai mező. (Anonim fordítás.) = Valóság 1 (1987). 110–115.

Bourdieu, Pierre. A képviselet és a politikai fétisizmus. (Anonim fordítás.) = Valóság 4 (1988). 116–120.

Bourdieu, Pierre. Language and Symbolic Power. Cambridge: Polity Press. 1991.

Csizmadia Ervin. Két liberalizmus Magyarországon. Budapest: Századvég Kiadó. 1999.

Heller Ágnes. A „politikai” fogalmának újragondolása. Politikatudományi Szemle 2 (1993). 5–17.

G. Fodor Gábor. Gondoljuk újra a polgári radikálisokat. Budapest: L'Harmattan. 2004.

George Lakoff, Mark Johnsen. Metaphors We Live By. London: The University of Chicago Press. 2003.

Pocock, J. G. A. The Macchiavellian Moment - Florentine Political Thought and the Atlantic Republican Tradition. Princeton: PUP. 1975.

Skinner, Quentin. The Empirical Theorists of Democracy and Their Critics: A Plague on Both Their Houses = Political Theory, Vol. 1, No. 3. (1973). 287-306.

Szövegváltozatok a politikára: Nyelv, szimbólum, retorika, diskurzus. szerk. Szabó Márton, Kiss Balázs, Boda Zsolt. Budapest: Tankönyvkiadó–Universitas. 2000.

Wolin, Richard. Carl Schmitt: The Conservative Revolution and the Aesthetics of Horror = Labyrinths - Explorations in the Critical History of ldeas. Amherst: UMP. 1995. 103-122.

Wolin, Richard. Deconstruction at Auschwitz: Heidegger, de Man, and the New Revisionism = Labyrinths - Explorations in the Critical History of ldeas. Amherst: UMP. 1995. 210-230.

Wolin, Richard. Democracy and the Political in the Thought of Hannah Arendt = Labyrinths - Explorations in the Critical History of ldeas. Amherst: UMP. 1995. 162-174.


*